A kanapén pihenő Dani fotóiból ígértem még párat...
Először mutatom a pocakban :-)


Aztán pár héttel később már idekint:


Bálinttal, a nagytesóval:


Anyával:


Hőség volt, a teraszra is kimentünk és a biztonság kedvéért itt is mosolyogtunk egyet :-)

Július 11-én gyorsan még csináltunk pár kismamafotót Tinával, mert gondoltuk, hogy sok alkalmunk már nem lesz rá. Egy héttel később egészen közel lehettem a nagy eseményhez és persze a fényképezőgépem sem volt távol. Újabb egy hétre rá pedig először fotóztam Lizit az otthonában, immár egyhetes nagylányként.




Ez után pedig jöjjön a július 18-i este története képekben. A következő kis diavetítésben (első ilyen próbálkozásom) nem látható semmilyen véres vagy intim jelenet, nyugodtan megnézheti bárki. Köszönöm Tinának, hogy részese lehettem életük ezen eseményének és hogy engedte a fotók nyilvánossá tételét. Sok mindent tudnék még írni, de úgy érzem, hogy minden leírt szó közhelyesnek vagy túlzónak tűnhetne, ezért megtartom őket itt belül.



És íme Lizi 7 naposan...

Biztosan emlékeztek Tinára, akit nyári ruhában fotóztam a hóban :-)
Beköszöntött a nyár és a pocak csak növöget, csak növöget...
Először mutatom a képeket, aztán a végén elárulom, hol készültek....

Gina fotózásán csak ketten voltunk csajok, ...  ja mégsem: a pocakban Dávid :-)

Olyan nagy közhely, de sosem állom meg, hogy el ne mondjam, mennyire felfoghatatlan az a tudat, hogy a kismamák hasában ott éldegél egy emberke. Pirinyó sejtekből pillanatok alatt kicsi babává fejlődik, aki kezdetben bár csak akkora mint egy Sport szelet, de tudja, hogyan kell fülecskét, körmöcskét, szempillát növeszteni, amik ráadásul hasonlítanak is anyáéra meg apáéra. Honnan tudja a természet, hogy a forgója pont úgy kanyarodjon a feje búbján, amint az édesapának??? Felfoghatatlan, még így két gyerek után is...

Mindezek fényében imádom látni a kismamafotózás után az újszülötteket, megnézni, kik laktak a pocakban. Zalánt mutatom most meg, először még belül, aztán pedig már a szobájában szundikálva...


És most nézzük, ki is volt odabent.
Itt megint egy kicsit mesélek, de most a férjem anyukájáról (direkt nem írom, hogy anyós, mert ezt a szót nem szeretem és nem is fejezi ki a kapcsolatunkat). Szeretném neki megköszönni, hogy a sok feladata mellett annyit segít és még arra is jut energiája, hogy az Internetet böngészve kellékeket, alapanyagokat nézzen nekem és el is készítse a külföldi oldalakon kinézett szépségeket. Ezt a babagubót, amit Zalánnal avattam fel, ő kötötte nagy szeretettel és lelkesedéssel... KÖSZÖNÖM!


Még egy dolog, amire mindig rácsodálkozom: a kis pihécskék és szőröcskék a babákon. Annyira szép, ahogy kanyarodnak, tekerednek, még pihepuhábbá téve a babákat :-)


És a végére egy kedvenc. Ez egy teljes kép volt, a baba egész feje rajta volt. Néha egy-egy képet érdemes bátrabban megvágni  (vagy eleve szűkebben fotózni, vagy utólag így alakítani a képkivágást), hogy még inkább az kerüljön fókuszba, amit szeretnénk, jelen esetben a baba arca és a kezei...
Érdemes még a kis állát megnézni, ahogy kunkorodik... :-)