Gondoltam, hogy majd azt adom a bejegyzés címének, hogy "Örömhír". Csak azért az nagyon bulváros és félrevezető lett volna, mert se nem vagyok terhes, se nem nyitok stúdiót a füredi Tagore sétányon :-) Egyszerűen így hívják ezt a pacit a képen.

Fordítóként egy helyben ülök és nem találkozom emberekkel. Fotósként viszont megnyílik előttem a világ, új embereket, családokat, helyeket ismerhetek meg. Egyik nap még a strandon játszunk az enyéimmel, másnap már egy addig ismeretlen család teraszán iszom a kávét és beszélgetünk. És ez jó...

Nagyvázsonyba egy napsütéses, abszolút felhőmentes napon látogattam el. Először a nappaliban fotóztunk Marcival és Regivel, aztán kint az udvaron kerestünk fotózásra alkalmas árnyékos helyeket. Az udvar szó itt nagyon tág értelemben értendő, hiszen a házhoz tartozik egy lovarda és egy hatalmas rét is, farakással, szalmabálákkal, terméskő falakkal.


Ennek a horgolt poncsónak az a története, hogy mentem a kisfiamért az utcánkban levő családi napközibe és  ott láttam meg letéve egy székre. Azonnal megakadt rajta a szemem. Kérdezem Ani nénit: ez micsoda? Azt mondja egy poncsó, még a lányának csináltatta régen. "Kéred?" :-)
Mit lehet erre válaszolni? Naná! Nagyon köszönöm neki, megbecsült darab lett!


Marci és saját pónija:


És ezt a képet is nagyon szeretem:


Mikor elmeséltem a családnak, hogy Brúnónak hívják a kisfiamat és pont annyi idős mint Marci, nagy volt a csodálkozás, mert Brúnónak azt a képzeletbeli kisfiút hívják, akivel Marci anyukája példálózni szokott és akiről ő nap mint nap hall kitalált történeteket. Ez után a hab az volt a tortán, hogy a szülők meghívtak bennünket, hogy ha legközelebb a Balatonnál leszünk, menjünk el hozzájuk pónizni. Én pedig nem szoktam csak úgy vaktában mondani, hogy persze majd jövünk, hanem mentünk is. :-)  Köszönjük a meghívást, a pónizást, a finom sütit, jó volt nálatok és végre "Brúnó" is hús-vér kisfiúvá vált Marci számára...

Lili 11 hónapos és úgy érkezett meg hozzám, hogy éppen aludt. Anyukája kivette az autóból, felhozta a stúdióba és még mindig aludt. Így hát szép alvós fotókkal kezdtük a délutánt.



Aztán jött a szűnni nem akaró mosolygás és nevetés. Nem láttam még ilyen "állandóan jókedvű" babát :-)

Emlékeztek a zöld szőrmén nagyon mosolyogva alvós 6 napos kisfiúra? Nos, tanúsítom, hogy még most 3 hónaposan is mosolyogva alszik, mosolyogva ébred és úgy általában, ha ránézel, mosolyog. Anyukájával kísérőként jöttek el egy ajándékba adott fotózásra és persze őt is elkaptam 3 kattintás erejéig :-)

Ilyen volt 6 naposan:

Pannikának már a neve is érdekes, mert nem is így hívják :-) 
Petra Anna egyébként és ebből lett ez a becézés.  Két és fél hónapos volt, mikor fotóztam.

Aki a középiskolából ismer, nézze meg a képeket és kezdjen el találgatni, hogy kik a szülők :-D  de gyorsan, mert az egyiken picit rajta vannak ők is.
Arra jöttem rá, hogy eddig 3 olyan családot fotóztam, akiket a gimiből ismerek és mindhárom családban az anyuka és az apuka is osztály- vagy évfolyamtársam volt. Dávidnak (aki a reptéren apukája nyakában sétált és nehezítésként apa szeme elé tette a kellékfényképezőt) itt kívánok nagyon boldog hatodik születésnapot!!! ((puszi))

Jöjjön tehát Pannika :-)