Réka holnapután lesz egy éves, de a tortáját biztos ami biztos alapon már előre megkóstolhatta :-)

Még nem volt két hetes Bogi, mikor szülei elhozták hozzám Dunakeszire. Szerencsére épp napos idő volt, így a babafotók természetes fénynél készültek. Az elején még nézelődés és gondolkodás volt a program...


... aztán jöttek az alvós képek!


Nézzétek a kis begörbülő állát és a száj íveit! Olyan szép!

Olyan nagy közhely, de sosem állom meg, hogy el ne mondjam, mennyire felfoghatatlan az a tudat, hogy a kismamák hasában ott éldegél egy emberke. Pirinyó sejtekből pillanatok alatt kicsi babává fejlődik, aki kezdetben bár csak akkora mint egy Sport szelet, de tudja, hogyan kell fülecskét, körmöcskét, szempillát növeszteni, amik ráadásul hasonlítanak is anyáéra meg apáéra. Honnan tudja a természet, hogy a forgója pont úgy kanyarodjon a feje búbján, amint az édesapának??? Felfoghatatlan, még így két gyerek után is...

Mindezek fényében imádom látni a kismamafotózás után az újszülötteket, megnézni, kik laktak a pocakban. Zalánt mutatom most meg, először még belül, aztán pedig már a szobájában szundikálva...


És most nézzük, ki is volt odabent.
Itt megint egy kicsit mesélek, de most a férjem anyukájáról (direkt nem írom, hogy anyós, mert ezt a szót nem szeretem és nem is fejezi ki a kapcsolatunkat). Szeretném neki megköszönni, hogy a sok feladata mellett annyit segít és még arra is jut energiája, hogy az Internetet böngészve kellékeket, alapanyagokat nézzen nekem és el is készítse a külföldi oldalakon kinézett szépségeket. Ezt a babagubót, amit Zalánnal avattam fel, ő kötötte nagy szeretettel és lelkesedéssel... KÖSZÖNÖM!


Még egy dolog, amire mindig rácsodálkozom: a kis pihécskék és szőröcskék a babákon. Annyira szép, ahogy kanyarodnak, tekerednek, még pihepuhábbá téve a babákat :-)


És a végére egy kedvenc. Ez egy teljes kép volt, a baba egész feje rajta volt. Néha egy-egy képet érdemes bátrabban megvágni  (vagy eleve szűkebben fotózni, vagy utólag így alakítani a képkivágást), hogy még inkább az kerüljön fókuszba, amit szeretnénk, jelen esetben a baba arca és a kezei...
Érdemes még a kis állát megnézni, ahogy kunkorodik... :-)

Ígértem az előző bejegyzésben szereplő kisbaba nővéréről néhány fotót.
Következzen most Karolin, akit a család otthonának egyik tetőtéri helyiségében fotóztam, főként a tetőablakokon beáradó természetes fénynél.


A végére hagytam a kedvenc fotómat. Karolin fotózásával már végeztünk és vártuk, hogy kistestvérét elnyomja az álom. A nagylány megszerezte a cumiját és bekuckózta magát ebbe a kanapéba.  Az én nagylányom is hasonló korú és ő is ugyanígy cumizik, mikor már fárad és ugyanígy tudja bekuckózni magát. Babásan, lágyan, mégis valahogy nőcisen. Álmos, de még néz, figyel, jelen van... Egy 3-4 éves még kicsilány, de már önálló személyiségű nő, nem szeretem ezt a szót, de egy kis díva :-)
Nekem nagyjából ezt jelenti ez a kép...