Kétéves mosolygós fürtöshajú, akinek az édesanyja magyar, édesapja pedig francia. Házhoz mentem hozzájuk, direkt délután, hogy alvás után jókedvű legyen, de az anyuka azzal fogadott, hogy a délelőtti nagy kirándulás után nem aludt a nagyfiú. Ilyenkor (mindig) picit aggódni szoktam, hogy vajon meddig bírják a gyerekek majd a fotózást, de aggodalmam feleslegesnek bizonyult: Teo végig mosolygott és incselkedett velem, sőt a benti képek után szabadtéri fotók is készültek a társasház előtti füves részen.
Felfedek egy titkot: az ilyen korú gyerekeknél gyakran beválik az a trükk, hogy ha valamit nem akarnak, akkor azt mondjuk, na majd akkor mi megcsináljuk. Például ha azt akarom, hogy beleüljön az odakészített dézsába, akkor odateszem és fennhangon azt mondom, hogy "na ebbe most akkor a Szilvi fog beleülni, másnak nem szabad". Szerintetek? :-)
Úgyhogy minden mosolygós kép úgy született, hogy közben "veszekedtünk". Én mondtam mű-felháborodással, hogy dehát az az én helyem, én akarok beülni, ő pedig mindig rákontrázott, hogy "Nem! Teo!". És nevetett, hogy túljárt az eszemen :-)
Még annyit szeretnék írni a szabadtéri fotózásról, hogy többször emlegetem azt a mondásomat, hogy "árokparton is lehet jó fotót csinálni". Ez annyit takar, hogy néha nem is kell nagyon a helyszínek után kutatnunk, elég ha találunk egy zöld kis földdarabot, amin nem nyírják a füvet, hanem szabadon burjánzik a természet. Bele egy hintaló, rá egy baba és kész.
Ezek a képek a forgalmas Vezér utca mellett készültek, konkrétan 1-2 méterre az úttól (persze a babára hárman vigyáztunk, sosem csinálok olyat, ahol veszélyben vannak a gyerekek).
Szakál Szilvia - újszülöttfotó, babafotó, gyermekfotó
Újszülött fotózás, babafotózás, családi fotózás Budapest, Pest megye és az egész ország területén
