Nem elírás, ugyanis így kell írni a kisfiú nevét, akit Veszprémben fotóztam (Bécsben élnek és németül ejtendő a név). A nagyszülők házának nappalijában fotóztunk, állványos-ernyős vakukkal. A kinti fotókhoz sajnos már hideg is és sötét is volt. De tavasszal majd remélem csinálhatok még egy sorozatot ezekről a hatalmas szemekről...Talán még nem is láttam ekkora szemeket. Hát még ahogy már most játszik velük, hihetetlen!


Az anyukának, Orsinak, ez a kép lett a kedvence:


Az én kedvencem pedig ez:

Gabi két gyönyörű nagylányát a vörösberényi erődtemplomnál fotóztam. Már régebben is figyelgettem ezt a helyszínt, mert nagyon szép lépcsősor vezet oda és az egész templom régi, rusztikus fallal van körbekerítve (nyáron régi zene koncertek helyszíne). Egy vasárnap reggelen fényképeztünk és bár hideg volt, de hét ágra sütött a nap. Ennek mindenki meg szokott örülni, nekem azonban nem olyan jó hír, mert ilyenkor nagyon kontrasztos minden, vagy árnyékban van és nagyon sötét, vagy pedig napon és akkor olyan fehér, hogy elvesznek benne a részletek. Különösen portréknál nem túl jó ez és ez most is bebizonyosodott. A legszebb részhez, a lépcsőhöz, sajnos odatűzött a nap, úgyhogy jobban jártunk volna egy késő délutáni időponttal, kb. egy órával napnyugta előtt. De hát ez van, ebből kellett a legtöbbet kihozni.

Az első pár fotó a család kerjében készült a lányokról, és néhány családi fotót is sikerült összehozni, amin mind a négyen rajta voltak. Bármilyen furcsa is, szerintem családi emlékképnek is csak kevés olyan készül, ahol mindkét szülő és az összes gyerek rajta van (rólunk konkrétan 3 év alatt egy ilyen készült). Persze előkerültek megint a simlis sapkák és nagyon aranyosak voltak benne a lányok. Egyetlen hátránya, és ez megint csak a napsütés számlájára írható, hogy a simli nagyon leárnyékolja a szemeket. Utólag ezen azért képszerkesztővel valamit tudok világosítani.


A templomnál először a lépcsőn ülve készültek a fotók. Ekkor már mutatkoztak a fáradtság első jelei


Majd feljebb mentünk, a templom melletti rétre, az épületet körülvevő fal tövébe, ahol végre árnyékban tudtunk fotózni. Pár nappal korábban, az egyik barkácsáruházban beleszerettem egy nagy gyertyatartóba, és amolyan előkarácsonyi hangulatként ezt is vittem magammal.


Eszter és Zsófi nagyon ügyes modellek voltak. Igaz, a kelléknek vitt pihepuha rózsaszín kapucnis mellényt a végén nem sikerült lerimánkodni Eszterről, annyira megszerette. Mondtam, hogy maradjon nyugodtan, majd visszaadják, ha elmúlt az újdonság varázsa

A két lányról ilyen képeket is szerkesztettem, kíváncsi lennék a véleményetekre:

Két kisfiút és szüleiket fotóztam egy októberi vasárnapon Veszprémben, a Gulya-dombon. Mikor itt laktunk, sokat jártunk ki ide a kutyával, nagy kutyás-élet zajlik itt. Ez egy nagy rét egy magaslaton, közvetlenül az állatkert mellett, innen indul be pár ösvény az erdőbe. Az erdő is a magasban van, ahogy az ember a szélére ér, lepillanthat a mélybe, a Laczkó-forráshoz, vagy a távoli bakonyi dombokra. Kiváló kirándulóhely, ráadásul mostanában sokat törődtek vele, sétautakat jelöltek ki és információs táblákat helyeztek ki a növény- és állatvilágról. Sokan kijárnak ide sütögetni és bográcsolni is.

Szóval ennek a kis tarkalevelű erdőnek a szélén fotóztunk a négyéves Martinnal és a kétéves Dáviddal. Vittem a kisbútorokat a porcelán teáskészlettel és bevetésre került a régi kisbicikli is. A szép helyszíneket nem kellett keresnünk, mindenhol szép fenyők és ezernyi színű bokrokkal szegélyezett kis utak voltak.

Nagyon helyesek voltak a gyerekek, az anyukájuk hozott sok olyan holmit, amik nagyon passzoltak ehhez az őszi hangulathoz. Kötött pulcsik barnás-bézses árnyalatokban és persze az elmaradhatatlan sapkák! Az elején Martin, a nagyobbik fiú, megilletődött volt ("teázás" közben behúzta a nyakát és dacosan leszegte a fejét), de aztán sikerült a bizalmába férkőznöm egy ujjbáb segítségével. Ez azért is jó, mert felhúzom a bal kisujjamra és egyáltalán nem zavar a fotózásban...

A szépséges őszi színben pompázó lombok és a korán lemenő nap aranyló fénye szép körítést adott a Szentendre határában levő Lajos-forrásnál készült családi fotóknak. Andrist már nem először fotóztam és most is nagyon aranyosan közreműködött. Vittem egy takarót, amit leterítettünk az avarba és csináltunk ülős és hasalós képeket is. Szerintem nagyon jók lettek, kicsit lazábbak, mint a megszokott „beállós” családi fotók.

Október 12-én Gödöllőn jártunk Edinával és családjával. A kastélyparkot néztük meg és persze fotóztunk is, ami 2×2 gyerekkel nem is volt olyan egyszerű. Előkerült megint a kisasztal a kisszékekkel, na és persze a hozzájuk tartozó porcelán mini teáskészlet.


A lányok majdnem egyidősek, nagyon élvezték a “teázást” és egymás társaságát…


A kis Lilláról is készültek képek az őszi napsütésben…


A legnehezebb az volt, hogy a két tesót összehozzuk egy képre:


A szülőkkel már könnyebb dolgom volt, ők legalább nem futkostak szanaszét