A 3,5 hónapos kisfiút és 2,5 hónapos unokatestvérét egy gyönyörű lakásban fotóztam, sok-sok régiséggel körülvéve. A szövetháttereket elő  sem vettem, hiszen a szép bútorok és párnák kiváló háttérként szolgáltak. Nagyon sajnáltuk, hogy a szakadó eső miatt nem tudunk kimenni a szabadba, de talán majd legközelebb...

A majd' 4 hónapos kislány ébredés után, mosolyogva várt és teljesen elbűvölt a szemeivel meg a csini fülbevalójával (ez nálunk kimaradt és azóta is sajnálom - mármint a fülbevalót). A szakadó esőre való tekintettel bent fotóztunk a lakásban :-)

A 8 éves nagylány kistestvérének, az egyéves Barnának gyönyörű hosszú szőke haja VOLT. Én még megörökíthettem, aztán könyörtelenül fiúsítva lett a frizura (már kaptam is róla fotót az anyukától, olyan kíváncsi voltam rá).

Olyan sok mindent tudnék írni erről a fotózásról: milyen édes volt a kisfiú, milyen szépségek voltak a lakásban, milyen kedvesek voltak a szülők. Ezek helyett mégis a kedvenc pillanatomat szeretném kiemelni: mikor szakadó esőben ülök az autóban, vánszorgok a sok teherautó mögött az Mnulláson, egyszer csak csörög a telefon és a vonal végén az anyuka izgatott hangon mondja, mennyire tetszenek a fotók és bár még csak a felét nézte meg, de nem bírta ki, muszáj volt felhívnia és megköszönnie :-)  Ilyenkor még a szürke esőfelhők mögül is mintha kisütne a nap...

Jó volt újra látni Zitát és Bencét, olyan sokat nőttek!
Ismét benti fotókat csináltunk, amiknek a színerejéből a szülők kérésre visszavettem, mert ilyen fotókat szeretnének a falra kitenni.
A fotózás után még elmentünk egy közeli rétre pipacsot gyűjteni és katicát nézni, de addigra már elég fáradtak voltak a gyerekek és a déli nap is keményen tűzött.