A fotózást azóta élvezem még jobban, mióta megismerkedtem más fotósokkal. Találkozunk, beszélgetünk, nevetünk, megosztjuk egymással örömünket-bánatunkat-tapasztalatainkat. Adrienn beszámolója a tavalyi közös fotózásainkról: http://www.sitkeifoto.hu/blog/2012/01/19/oromfotozas-tanulas-egyebek/
Rendhagyó módon nem fotók jönnek, hanem egy írás egy olyan dologról, ami a szívügyem. Kérlek olvasd végig!
Örvendetes, hogy már Magyarországon is egyre több a babafotós, sőt az újszülöttfotózást is sokan kezdik felfedezni. Ez a tendencia a már több éve fotózókat talán megriasztja, de szerintem ez csak még jobb munkára, egymás megismerésére és segítésére inspirál. Nem kell félni a versenytől, hiszen az jó és szükségszerű dolog. Amiről írni szeretnék ennek kapcsán, azt nagyon fontosnak tartom. A legfontosabbnak. Előrebocsátom, hogy nem egyvalakinek szól, senki konkrétan nincs a fejemben, akihez címzem. Csak olvastam egy külföldi blogon egy írást és mivel tudom (és örülök neki), hogy sok fotós is figyelemmel kíséri a fotóblogomat, szinte kötelességemnek érzem, hogy én is szóljak a biztonság kérdéséről.
Ha most kezdesz el ismerkedni a babafotózással és azon belül az egészen piciny újszülöttek fotózásával, kérlek tedd ezt lassan és megfontoltan. Kezd az egyszerű pózokkal! Szerezz rutint! Legyen MINDIG a leges-legfontosabb dolog a baba biztonsága!
Tudom, nagyon sok inspiráló képet látni az Interneten, főleg az amerikai fotósok jeleskednek ezen a téren, de mindig tartsd szem előtt, hogy nekik már sokéves, gyakran évtizedes tapasztalatuk van. Szinte rutinszerűek a mozdulataik, amikkel a megfelelő pózba helyezik az újszülöttet. Tudják, mit lehet és mit nem. Vannak segítőik. És végül de nem utolsó sorban: nem mindig a valóságot látod a képeiken. Itt főleg a lógatós és a könyöklős fotókra gondolok: ezeknél nagyon sok digitális utómunkát használnak (több képből raknak össze egyet, és/vagy klónozással eltüntetnek dolgokat). Hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki, azt az írásom alján levő linket követve megnézheted.
Az idő múlásával érezheted azt, hogy túl egyformák a képeid, új kellékekre, új pózokra, új inspirációkra lenne szükséged. De gondold meg: az adott családnak még nincs olyan képe a babáról, amit már te esetleg tízszer lefotóztál más fotózások alkalmával. Nem szégyen a jól bevált dolgokat alkalmazni! Ehhez kapcsolódik az is, hogy próbálj meg a szülőknek dolgozni és ne a blogodnak vagy az internetes fotós közösségnek. Ne akard a kollégákat elkápráztatni (és ezzel esetleg veszélyes helyzetet teremteni a baba számára). Természetesen fontosak a kollégák visszajelzései is, de elsősorban a megrendelők véleménye számít és ők azok, akik továbbviszik majd a híredet!
Egyértelmű, hogy mindig vágyunk kipróbálni új dolgokat, de ezt lassan, megfontoltan tegyük. Gondold meg: ha bármi baleset történne egy újszülöttfotózás során, azt az adott fotós soha nem bocsátaná meg magának. Ráadásul micsoda médiavisszhangja lenne és hány fotósnak ártana azzal, hogy megrendülne a szülők bizalma. Mindig tartsd szem előtt, hogy egy kis életke van rád bízva! Még akkor se engedj az elveidből, ha a szülők kérik. Én találkoztam már olyan kéréssel, amit visszautasítottam, mert nem tartottam biztonságosnak. Egyszerűen nem éri meg. Tisztában kell lenni képességeinkkel. És azt is fontos tudni, hogy NEM MINDEN ÚJSZÜLÖTTEL LEHET MINDENT MEGCSINÁLNI. Valamelyik picúrka könnyedén “csomagolható össze”, mások nem. Amikor a kis kezecskéiket próbálom igazgatni, az első mozdulatnál érzem, hogy könnyen engedi-e vagy sem. Szinte azt is “látom”, milyen pózban feküdt az 5-6 napos baba az anyaméhben. Sok újszülött állandóan az arcocskája előtt tartja a kezét, nyilván a pocakban is így feküdt (ilyenkor megkérdezem, hogy ugye a 4D ultrahangon sem látták az arcát? :-)) Tehát: ha kételkedsz, hogy az általad hőn áhított pózba tudod-e tenni a babát, akkor NE TEDD! Csodás képeket lehet készíteni egy háton fekvő és édesen alvó újszülöttről is.
Ne feledkezünk meg a nagyobb babákról sem, a pár hónaposakról, az egyévesekről, akiket szintén szoktunk ebbe-abba beleültetni, belehasaltatni, belefektetni. Ezt is mindig a lehető legnagyobb óvintézkedések mellett tegyünk! Az egyik szülő mindig legyen a babától kartávolságra, hogy bármikor oda tudjon nyúlni, ha arra szükség van. Mondjuk is neki, hogy nyugodtan nyúljon oda, amikor szükségét érzi, ne várjon a kattintásra! Sőt, én azt is szoktam mondani, hogy szóljanak, ha valamit inkább nem szeretnének, mert nem tartják biztonságosnak. A fotózás róluk szól, ők a megrendelők, nekik kell örömöt szereznünk, az ő igényeiket kell kiszolgálnunk, az ő kéréseiket kell maximálisan tiszteletben tartanunk (természetesen összeegyeztetve a saját felfogásunkkal, stílusunkkal).
Végezetül álljon itt a link, amely az írásom alapjául szolgáló cikkre mutat: http://www.shootbaby.com.au/safety.html Nézzétek meg, a képek magukért beszélnek.
Ha anyuka vagy és úgy gondolod, a férjed még nem találta ki, mit vegyen neked karácsonyra, akkor kérlek görgess lejjebb és hagyd úgy a számítógépedet "véletlenül", hátha rápillant az illetékes :-)
Fotókról, fényekről, emberekről, hangulatokról mesélek neked. Ha tetszik, nézz be gyakrabban, vagy iratkozz fel a hírlevélre, hogy értesülj a legújabb blogbejegyzésekről! Ha fotókat szeretnél, nézd meg a honlapomon szereplő tudnivalókat.
.jpg)
